A demokrácia csúcsai. Többismeretlenes választási egyenlet Bukarestben
Legalább akkora felelősség terheli a bukaresti ellenzéket a jelenleg dúló politikai válság kirobbanásáért illetve elhúzódásáért, mint az általa sokat szidott államelnököt. Mindkettőt terheli ugyanakkor az is, hogy egyre jobban keni ellenfelére az eddigi történések fényében immár lemoshatatlan mocskot – miközben nem hajlandó tudomást venni arról, hogy az vastagon és lemoshatatlanul tapad a kezéhez.
A politikai és gazdasági kérdéseken alapuló nézetkülönbségek azt követően mérgesedtek el és erősödött fel a román belpolitikában, hogy – a politikai csatározásoknak megfelelően – a Szociáldemokrata Pártból (PSD), Nemzeti Liberális Pártból (PNL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből (RDMSZ) álló ellenzék bizalmi szavazáson megbuktatta a Boc-kormányt. Ebben semmi különös nincs, ez a politikai gyakorlat velejárója. A román alkotmány szerint az államfő a parlamenti pártokkal való konzultálást követően megnevezi a kormányalakítással megbízott személyt, ám – figyelem! – a parasztlogikán kívül semmi nem kötelezi arra, hogy a kormányt megbuktató alakulatok jelöltjét, jelen esetben Klauss Johannis nagyszebeni polgármestert fogadja el. Basescu kétszer is a maga és korábbi szervezete, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) preferáltját bízta meg kormányalakítással. Ezt az ellenzék első ízben elutasította, a második jelölést – pontosabban a megbízott miniszterelnök összeállította kormánylista összetételét – még nem tárgyalta.
Itt kezdődött az alig néhány hét alatt művészi tökélyre fejlesztett álszenteskedés: a magát a demokrácia őrzőjének valló Dambovita-parti ellenzék azzal vádolja az államfőt, hogy a demokráciát csúfolja meg, amikor a látható többség kitartó követelése ellenére nem Johannist bízta meg kormányalakítással. A demokráciára hivatkozni ebben a kérdésben nem más mint a tények hamis színben való feltüntetése. Az eddig szinte minden kérdésben más-más nézeteket valló pártok ahelyett, hogy két hónapon keresztül Traian Basescut okolják a gazdasági válságot felerősítő politikai válság kirobbantásával és napirenden tartásával, alig két hét alatt megoldhatta volna a problémát azokkal a fegyverekkel, amelyek használatára az alkotmány hatalmazta fel őket: a kormányfőjelölt sorozatos leszavazásával, ami a harmadik elutasítást követően már az előrehozott választást is magával hozhatja.
A demokrácia szabályait azonban Basescuhoz hasonlóan ők is felrúgták, mivel már az első jelölt javasolta kormánytagok meghallgatását is jó ideig halasztgatták, Basescu második próbálkozásának megvitatását pedig az elnökválasztásokat követő időszakra tolták. Attól tartottak ugyanis, hogy a választók megbüntetik őket az előrehozott választások miatt, így inkább politikai csatározásokban próbálják felemészteni Basescu népszerőségét – és nem is eredménytelenül. Amennyiben kikövetelik az előrehozott választásokat a Basescut egymagában támogató Demokrata Liberális Pártnak van akkora ereje, hogy a jelenleg ellene és Basescu ellen szövetkező erőviszonyokat módosítsa választási eredményével – így dugába dőlhet a Johannis-projekt, amely Mircea Geoana esetleges választási nyereségével azonban biztosra vehető – legalábbis néhány hónap erejéig. Basescu menesztésével és Johannis kormányfővé avanzsálásával a demokráciát őrző ebek máris két legyet ütnek egy csapásra, egy olyan életképtelen PSD-PNL-RMDSZ koalíciót teremtve, amely borítékolhatóan, a korábbi PSD-PDL kettősnél jóval rövidebb idő alatt múlik ki az új kormány új belviszályai miatt.
Tetszett az írás? Kövesd a bejegyzéseket RSS-en vagy iratkozz fel a hírlevélre. Hasznos olvasást!
{ 1 comment… read it below or add one }
Egyikük egy részeges hajóskapitány, másikuk pedig bohóc – szép kilátások a következő öt évre.